6. rész : A betolakodó

- Ki az ? - kérdeztem még egyszer . Úgy voltam vele , hogyha nem szólal meg , akkor hívom a rendőrséget . De megszólalt . Ismerős hangja volt. Mintha hallottam volna már .
- Én vagyok az , Justin . - mondta . Nem is tudtam , hogy most örüljek vagy haragudjak . Hát ha örülni nem tudok , akkor marad a harag .
- Mit akarsz ? - kérdeztem tőle mérgesen .
- Beszélni . - felelte , miközben elindult a virág futtató felé és belekapaszkodva mászni kezdett , egyenesen felém , az erkélyre . A erkélyem alatt volt egy virág futtató , ami már egy kicsit régi volt .
- Ne ! Szállj le onnan ! Még össze töröd ! - szóltam rá mérgesen , de mintha meg sem hallotta volna , mászott tovább . Bementem az erkélyről , hogy szóljak anyának . Mérges voltam Justinra , mivel nem volt képes válaszolni az üzenetemre .
- Várj ! - mondta , miután felért az erkélyre és lehúzta fejéről a kapucniját  .
- Mire ? - kérdeztem még mindig mérgesen , miközben a kilincset szorongattam . Nem mondott semmit csak lassan elindult felém .
- Állj meg vagy hívom a zsarukat ! - fenyegetőztem , de tudtam , hogy ezt azért még sem merem megtenni . Lassan elengedtem a kilincset , de még mindig az ajtó előtt álltam .
- Mi ? Mi a bajod ? - értetlenkedett .
- Ezt komolyan kérdezed ? - kérdeztem flegmán és mérgesen .
- Igen komolyan , de ha elmondanád , akkor tudnék segíteni . - mondta , mikor már csak két lépés volt köztünk .
-  Írtam neked és te nem válaszoltál , de nem csak ezért vagyok mérges , hanem azért is , mert úgy viselkedtél twitteren , mint egy hisztis , elkényeztetett kölyök ! - mondtam dühösen .
- Mi ? Én vagyok hisztis és elkényeztetett ? - kérdezett vissza flegmán .
- Miért , nem ? - vágtam vissza , mikor már egyetlen egy lépés sem volt köztünk . Neki támaszkodtam az ajtónak , amennyire csak tudtam , Justin pedig egyik kezét az ajtónak támasztotta , a másikkal pedig lefogta a kezemet . Abban a pillanatban , ahogy hozzám ért , mintha lenyugodtam volna . Nagyon fura érzés volt .
- Nem ! Ha elkényeztetett és hisztis lennék , akkor nem jöttem volna ide , csak azért , hogy lássalak ! - mondta . Nem tudtam , hogy mit mondjak , mert nem tudtam ezek után haragudni Justinra .
- Ne haragudj rám ! - kértem bocsánatot . Vett egy nagy levegőt , majd megszólalt .
- Felejtsük el ! - mondta és a sapkáját elfordította , hogy ne verjem be a fejem , majd lassan és érzékien megcsókolt . Átkaroltam a nyakát és úgy csókoltam  tovább . Justin pedig , egyik kezét a derekamra helyezte  a másikkal pedig a hátamat simogatta . Ez volt életem első csókja , amit Justin azonnal észrevett és miután elváltak ajkaink egymásétól rám mosolygott .
- Nem is olyan rossz . - mondta mosolyogva .
- Köszi , de nekem ez volt még csak az első . - magyaráztam elpirulva .
- Akkor most meg lesz a második is ! - suttogta mosolyogva és újra felém hajolt . De még mielőtt az ajkaink újra össze értek volna lépteket hallottam a folyosó felől . Azonnal ellöktem magamtól Justint , aki érthetetlenül nézett rám . Ebből észre vettem , hogy ő nem hallott semmit .
- Mi az ? - kérdezte meglepedten .
- Sss ! - súgtam oda Justinnak . Még mindig érthetetlenül nézett rám , amin nem is csodálkoztam . Pár percig csendben álltunk a szobámban , miközben végig egymást néztük . Gondoltam , hogy anya az , mivel más nem lehet . Miután meghallottam , hogy anyu vissza ment a szobájába sikerült megnyugodnom .
- Most jobb ha megyek ! - mondta Justin . Nem akartam vissza tartani , tudtam , hogy mennie kell .
- Rendben . - sóhajtottam lehajtott fejjel . Oda jött hozzá Justin és államnál fogva felemelte a fejem .
- Ne szomorkodj ! Nem most találkoztunk utoljára . - mondta és egy puszit nyomott a homlokomra , majd megölelt .
- Tudom . - motyogtam .
- Hát akkor szia ! Örültem ! - mondta mosolyogva és elindult az erkély felé , hogy távozzon .
- Szia Justin ! - köszöntem én is . Nem mentem az erkélyhez , hanem inkább lefeküdtem az ágyamba és megpróbáltam elaludni . Nagy nehezen, de végül sikerült .